Már csak hang vagy a fejemben,
Egy foszlány a kezemben,
Egy kopott kép a falon,
Egy széthullt emlék az asztalon.
De mégis... a város ugyanúgy nyüzsög, mintha mi sem történt volna,
Tovább szaladt a perc a másodperc, s az óra.
De bennem mégis megállt egy mutató, nem indul el többé,
hány de hány jövőbeli pillanatunk vált most hirtelen köddé.
Kisebb lett az árnyékom, hisz nem vagy már mellettem.
Nem találom a lábnyomod az enyém mellett, hiába is kerestem.
Halk szavaid bennem a jó utat mutatják,
de kezeim a sötétben még mindig a tieid kutatják…